2008 november 19. | Szerző: hivatlan.vendeg |

 
Zelk Zoltán: ZÚZMARA  

Mikor az első zúzmara  
megül a rózsafákon,  
töpreng az ember, mit tegyen,  
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.  

De tudja, fájni fog soká,  
mert büntetlenül nem lehet szeretni,  
az ész végülis megadja magát,  
ha a szív már nem s nem akar feledni.  

Mert zúzmara a rózsafán,  
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. –  
A nyári tücsökcirpelés  
most ér a csillagokba.