7.



Szakítottunk.

Te véresre csókoltad a számat

és lihegve kértél, hogy maradjak.

Nem maradok.

Menj be szépen, én meg elindulok

a mérföldkövek között a sárban.

Mit nézel?

A hófehér éjek után úgy-e

könnyező, foltos olvadás szakadt.

Hallod?

A vézna fákban a nyarat

siratják most korhadt, téli szentek.

Ne sírj.

A könnytől csúnya lesz a szemed

és nem bírom folytatni, ha könnyezel.

Hallod-e?

Szél szánkázik zúgva a dombokon

és itt te előtted fodros a sár.

Megértettél

Sár. Sár és Gyűlölet van az alján

minden csillogó, nagy szerelemnek.

Most menj.

Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek

és ezért most itt hagylak az úton.

Kedvesem.

Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha

találkozunk, talán újra kezdem.

Menj már.