2009 április 5. | Szerző: hivatlan.vendeg |

 

Áprily Lajos

Tavaszodik I.

(N. Tessitori Nórának)

Sáncban a hóviz

könnyű hajót visz,

füstöl a fényben a barna tető.

Messze határba

indul az árva,

lenge madárka: billegető.



Titkon a Bükkben

moccan a rügyben

– mint csibe héjban – kandin a lomb,

s mintha a róna

kedve dalolna,

úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.



Indulok. Értem.

Jól tudom: értem,

értem üzenget a zsenge határ:

“Szíved, a bomlott,

ócska kolompot

hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”