Áprily Lajos
Tavaszodik I.
(N. Tessitori Nórának)
Sáncban a hóviz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
– mint csibe héjban – kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
“Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”